DÉNES GYÖRGY

Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tiszteletbeli elnöke

Hungarian Speleological Society, honorary president

 

A budai barlangok történeti földrajzához (a konferencia megnyitó előadása)

Notes to the Historica1 Geography of the Buda Caves (Opening paper of the Meeting)

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!

Szeretettel köszöntöm Önöket, akik megtiszteltek bennünket részvételükkel a "Barlangok városok alatt" elnevezésű nemzetközi konferenciánkon.

Nem véletlen, hogy ennek a - remélem hagyományteremtő - konferenciának a megrendezésére éppen itt, ebben a városban kerül sor, hiszen Budapest barlangváros és a barlangok városa. Erről nem egyszer beszéltem és írtam már, de most engedjék meg, hogy e konferencia megnyitójaként - anélkül, hogy az egyes részkérdések fejtegetésébe bocsátkoznék - ennek történeti földrajzi vonatkozásairól rövid áttekintést adjak.

Fővárosunkban a Duna nyugati, tehát jobb partján több mészkő és dolomit hegy emelkedik. Lábuknál, a Duna partján meleg karsztforrások fakadnak, amelyeknek vize év-százezredek alatt üregeket alakított ki ezekben a hegyekben. Az egyik ilyen üreges hegy a Duna partján meredeken felmagasló, mai nevén Gellért-hegy, amelynek oldalában tágas barlang ürege tátong, amely ősidők óta menedéket nyújtott minden kor emberének, akik annál szívesebben telepedtek ide, mert a barlang előtt a hegy lábánál soha be nem fagyó, bővizű meleg karsztforrások fakadnak, amelyek fölött napjainkban a Gellért-gyógyfürdő épületei emelkednek. A barlang üregében még a múlt században is egy kötélverő mester szerény lakóépülete állott, a XX. század első felében pedig kápolnát rendeztek be a barlangban, amelyet a konferencia során meg is fogunk látogatni.

Amikor a magyarok 1100 évvel ezelőtt letelepedtek itt a Duna partján, ezt a tágas barlangnyílásáról messziről feltűnő, meredek hegyet Pest-hegy-nek nevezték el. A pest szó ugyanis, amelyet a magyarság valamely bolgár jellegű szláv nyelvből vett át egyaránt jelentett 'barlangot' és 'kemencét' is, akárcsak a délnémet nyelvjárásokban az Ofen főnév. De ha hegyet vagy sziklát megjelölő magyar helynévben fordul elő a pest szó, akkor bizonyosan 'barlang' jelentésű. A Pest-hegy neve tehát azt jelenti: 'barlangos hegy'. E hegynek a lábánál van a Dunának az egész országban egyik legkeskenyebb szakasza, így már az ősidőkben itt alakult ki az átkelőhely a kelet és nyugat közt vezető nemzetközi kereskedelmi út számára. Ezt az átkelőhelyet a fölötte emelkedő hegyről magyarok Pesti-rév-nek nevezték. A révhez keletről és nyugatról egyaránt érkeztek kereskedők akik: áruikat szállították országokon át. A révnél meg kellett állniuk, kivárniuk amíg sorra kerültek, többnyire ott is éjszakáztak, így a rév mindkét oldalán település alakult ki, fogadókkal, szálláshelyekkel, a révészek és kereskedők házaival. Ahogy a réveknél lenni szokott, a rév mindkét oldalán kialakult nagyobb települést Pest-nek, a nyugati oldalán kialakult kisebb települést Kispest-nek néven emlegették. Mint látjuk tehát a barlang, a Pest név szállt át a hegy lábánál kialakult dunai átkelőhelyre, a Pesti-rév-re; és a rév mellett kialakult településre, és így végső soron a hegy barlangja a névadója a városnak, ahol most vagyunk

1241-42-ben tatár hordák pusztították végig Magyarországot. Elfoglalták és elpusztították Pest városát a Duna mindkét partján, és elpusztították a néhány kilométerrel északabbra fekvő Buda városát is, ahol a királyné palotája állott A tatárok pusztítását az egész országban csupán néhány erős várfalakkal övezett város például Veszprém kerülte el. Amikor 1242-ben a tatárok kitakarodtak az országból.

IV. Béla magyar király, hogy a jövőben a környék népét egy hasonló támadás estére megvédje a pusztulástól, a Gellért-heggyel szomszédos, annál alacsonyabb, de védhető Duna-parti hegy fennsíkján - ahol addig a pesti polgárok gyümölcsöse es szőlőskertjei voltak - erős falakkal körülvett, máig is fennálló várat építtetett, melynek falai közé beköltöztek a tatár pusztítást túlélő polgárok, főleg a néhány kilométerrel északabbra fekvő Buda városából. Így ezt az új várat, utóbb Buda várának nevezték, a régi Buda városát pedig mai napig is Óbudának hívják.

A teljesen elpusztított és majdnem lakatlanná vált Duna-balparti Pest városba, nyomban a tatár pusztítás után, tehát még az 1240-es években osztrák és bajor területekről telepeseket hívott be ide IV. Béla király. Ezek a német telepesek a maguk nyelvén a barlangos Pest-hegyet Ofenberg-nek, a hegy lábánál állott kisebb Pest települést és a mellette lévő korábbi szőlőhegyen felépült és erős falakkal körülvett új várost Kis-Ofen-nek nevezték el, viszont a Duna baloldalán, a bal parti síkságon fennállott várost - ahová a többségük beköltözött, már nem nevezték Ofen-nek…

A Pest-heggyel szomszédos Várhegyen, ahol a vár felépülte előtt a pesti polgárok gyümölcsös- és szőlőskertjei voltak, a vár fölépülése után, az egyre növekvő lélekszámú lakosság ivóvíz ellátására újabb és újabb kutakat kellett. És ezek során kiderült, hogy minden kútásásnál 8-10 méter könnyen bontható forrásmészkő elérése után üregbe jutottak. És ha itt folytatták a kútásást (immár nem mészkőben, hanem a budai márgát fedő hordalékban), akkor néhány méterrel alább kitűnő ivóvízre bukkantak. Kirándulásuk során Önök is számos ilyen, a házak udvarából a barlangba lenyúló és annak talpán folytatódó kutat is látni fognak a Vár-barlangban. Bár némelyüknek a barlang talpába mélyülő szakaszát a várbeli vízvezeték kiépítése után, mint fölöslegessé vált, megszüntették, és így sokan - tévesen - azt hiszik, hogy ezek a barlangból kinyúló, de alul kútban nem folytatódó tágas aknák csupán szellőzőnyílások lennének. Miután a kutak ásásakor már a középkorban kiderült, hogy a budavári házak alatt természetes üregek vannak, oda a házak gazdái sorban lépcsős lejáratokat készítettek, és ezekben az Isten adta pincékben helyezték el boroshordóikat. Persze, ahol kellett tágították ezeket az eredetileg természetes üregeket, hogy abban több helyet alakítsanak ki, és az innen kitermelt kőből tovább is építkezhettek a felszínen. A messzire elnyúló, összefüggő üregeket a házak tulajdonosai falakkal el is választották, és így az idők folyamán, a felszíni házaknak, illetve a telekhatároknak megfelelően, látszólag egymástól független barlangpincék Sokasága alakult ki. De hallgassuk meg erről egy hiteles középkori tanú leírását.

Hunyadi Mátyás magyar király unokaöccse, az 1493-ban született Oláh. Miklós, főiskoláinak elvégzése után papi pályára lépett. Az előkelő származású, kivételes tehetségű, sok nyelvet beszélő és rendkívüli műveltségű fiatal férfi kanonokként előbb a pécsi püspök, azután az esztergomi érsek, majd II. Lajos magyar király titkára lett. Midőn a fiatal király 1526-ban az országba nyomuló törökök ellen vívott mohácsi csatában életét vesztette, az özvegy királyasszony, a fiatal Habsburg Mária kérésére annak titkára és támasza lett, elkísérte őt bátyja, V. Károly császár udvarába, majd midőn a császár húgát Németalföld kormányzójává nevezte ki, vele ment annak brüsszeli udvarába. Ott nemcsak titkára és gyóntatója, de legfőbb tanácsadója is lett a fiatal királyasszonynak, akit Magyarországi Mária néven tart számon a történelem, és akinek bronzalakja Innsbruck híres vártemplomában ma is ott áll a történelem legjelentősebb uralkodóinak szobrai között. Oláh Miklós, aki maga is humanista tudós volt németalföldi tartózkodása idején baráti kapcsolatba került kora kiváló humanistáival, különösen Rotterdami Erasmusszal. De nem szakadtak meg kapcsolatai Magyarországgal sem. Ott Brüsszelben írt könyvet a magyar nép történetéről és 1535-ben Hungária címen Magyarország földrajzáról is. Ez utóbbi könyvében ő ír elsőként a budai Várhegy barlangpincéiről. Leírja, hogy a hegyben, amelyen a város áll, üregek vannak. melyeket a lakosság borospincéknek használ és az egyes házak alatt annyira nyúlnak az üregek a szikla belsejébe, amennyi épület fenn a hegyen látható. Ismét csak azt tapasztaljuk, tisztelt Hallgatóim, hogy igen szoros kapcsolat állt fenn a fővárosunk alatt húzódó barlangok és a bortermelés meg a bor tárolása között.

Az 1930-as években a barlangkutatók javaslatára elbontottak a Várhegy belsejében húzódó üregrendszert sok-sok külön pincére felosztó válaszfalakat. És akkor derült ki, hogy a szerteágazó barlanglabirintus és pincerendszer összes hossza mintegy 10 km-t tesz ki. A II világháború alatt ezt az üregrendszert légoltalmi óvóhelyekké alakították ki, benne szükségkórházat is létesítenek. Mindez sok mesterséges beavatkozással, átalakítással járt, így ma már nem lehet elhatárolni egymástól a természetes és a mesterségesen kialakított üregeket, de a szakértő szem jól felismeri, különösen az üregek mennyezetén a vízoldotta természetes formákat. Erről Vár-barlangi sétánk során Önök is meggyőződhetnek.

Oláh Miklós Habsburg Mária királynő bátyjának Ferdinánd magyar királynak (utóbb német császárnak) kérésére 1542-ben hazatért Magyarországra, és itt előbb zágrábi, majd egri püspök. egyben a király kancellárja, azután esztergomi érsek és a Bécsben székelő császár és király magyarországi helytartója lett. Még hazatérése előtt, Brüsszelben írt és már említett Hungaria című könyvében Magyarország számos jelentős karsztforrását is leírta, köztük azokat a budai meleg vizű karsztforrásokat is, amelyek ma fővárosunk híres gyógyfürdőit táplálják és amelyeknek vizei (bár erről Oláh Miklós még nem tudhatott) Budapest csodálatos hévizes eredetű barlangjait is kialakították. De olvassuk, mit írt ezekről Oláh Miklós 1535-ben: Buda várától északra számos híres hőforrás fakad, "amelyek fölé szép fürdőházakat építettek. Ugyanott a szabad ég alatt is vannak hőforrások.

De Buda várától kilométerekkel délebbre is lenyúlik a Duna partjáig egy felső miocén szarmata durvamészkőből álló fennsík széle. Az itt kialakult települést évszázadokkal ezelőtt Promontoriumnak vagy röviden Promontornak nevezték, ma Budafok a neve. A promontorium latin szó, amely eredetileg ‘előhegy, hegyfok jelentésű, de Magyarországon ennek a latin szónak a középkor végére sajátos jelentése alakult A magyar jogrendszerben, a magyar jogi nyelvben és azután a köznyelvben is a promontorium szót egyértelműen a ‘szőlőhegy’ megjelölésére használták. Erre saját levéltári kutatásaimból számos példát tudnék felsorolni, de ezzel nem kívánom untatom Önöket. A budafoki, korábbi nevén promontorium vagy röviden promontori híres szőlőhegy durva-mészkövében nagy barlangrendszerek nem alakulhattak ki, legfeljebb kisebb üregek Viszont a hegy mészkövében a múlt század végén kőbányákat nyitottak, majd a kőfejtés felhagyása után a bánya üregeiben a környék elszegényedett népe barlanglakásokat alakított ki magának és szőlőhegyről lévén szó, a szőlő- termelők hosszan elnyúló borospincéket is. Ma itt húzódnak Magyarország talán legnagyobb, több kilométeres, mesterségesen kialakított borospincéi, amelyekben az exportra szánt kitűnő magyar borokat tárolják és palackozzák. Konferenciánk során ezekbe is el fogunk látogatni.

Tisztelt Hallgatóim! Minthogy nemcsak geográfus, de történész is vagyok, kérem, nézzék el nekem, hogy megnyitó előadásom kissé elkalandozott a történelemben. Es talán megbocsátják, hogy a fővárosunk alatt húzódó barlangokról szólván, a fölöttük elterülő hegyoldalak szőlőskertjeiről is Szót ejtettem, no meg az ott termő borokról is, de mint látták, azok egyrészt a barlangok feletti hegyoldalakon termettek. Másrészt azokat gyakran éppen a város alatt húzódó barlangok üregeiben tárolták a polgárok, a város szőlősgazdái.

Tisztelt Hallgatóim, kedves Vendégeink! Őszintén remélem, hogy a konferenciánk során elhangzó előadásokból és az azt követő hozzászólásokból, vitákból és tapasztalatcserékből kölcsönösen sok hasznos ismeretet szerzünk majd mindnyájan. Szívből kívánom, hogy érezzék jól magukat fővárosunkban, ahol annyi csodálatos barlang húzódik a hegyek mélyén. Külföldi vendégeinknek kívánom, hogy sok szép emléket vigyenek majd haza magukkal Magyarországról, fővárosunkról, meg barlangjainkról és - hadd tegyem hozzá - borainkról is; mindezek megismeréséhez igyekszünk hozzásegíteni Önöket.

Tisztelt Hallgatóim, kedves Vendégeink! A "Barlangok városok alatt" nemzetközi konferenciát ezennel megnyitom, itteni tanácskozásukhoz és további munkájukhoz jó egészséget meg sok sikert kívánok!