FÖLDRADAR A PINCÉK ÉS ÜREGEK KUTATÁSÁBAN

(elmélet)

 

A földradar- (talajradar-) mérés nagyfrekvenciás (25 MHz-től 1 GHz) hullámok kibocsátásán és visszaverődésén alapul.

A földradar berendezés egy jelet kibocsátó adó- és a visszavert jelet felfogó vevőantennából és a feldolgozást végző egységből áll. Az adó rövid idejű, ismétlődő elektromágneses impulzussorozatot bocsát ki a talaj irányába, miközben a talaj fölött mozog.

 

 

 

Az eltérő fizikai tulajdonságokkal rendelkező anyagok (kőzetek) határán a nagyfrekvenciás hullámok egyrészt visszaverődnek, másrészt elnyelődve folytatják útjukat a következő réteg irányába.

 

 

A visszaverődés és az elnyelődés mértéke a különböző kőzetekben más és más. Ilyen magas frekvencián ezeket a tényezőket már a relatív dielektromos állandó (εr), az elektromágneses hullám terjedési sebessége (V) és a csillapítás mértéke (β) határozza meg. Az alábbi táblázat különféle kőzetek 100 MHz-en mért értekeit mutatja (forrás: Dövényi-Lipovics: Geofizikai terepgyakorlat).

 

 

Amint látható, a levegő, a víz, a jég csillapítása igen alacsony (jégmezőkön akár 5 km mélységben is hatásos a földradar), míg az agyag- és iszaprétegekben igen erős, ezért ilyen kőzetekben, talajokban a földradar rendszerint hatástalan.

 

A táblázatban felsorolt sebességértékekből meghatározható az anyagra jellemző hullámhossz is (λ = V f , azaz pl. vízben, 100 MHz frekvencián 33 cm), ezáltal becsülhető a mérések felbontóképessége. A tapasztalatok szerint a radar által alkotott szelvényen két réteghatár akkor különíthető el, ha a köztük lévő távolság legalább a hullámhossz fele-negyede.

 

A hullámok terjedésében beállt változást a radarkészülék anomáliaként jelzi, ami minden esetben a vizsgált kőzettömeg inhomogenitására utal. Inhomogenitás lehetséges az altalaj (a vizsgált kőzetösszlet) anyagának változása miatt, de lehet a felszín alatt húzódó idegen test, tárgy miatt is.

 

Szilárd anyaggal körülvett térben (azaz üregben) a hullámok terjedési tulajdonságai mind a belépéskor, mind az üregből történő kilépéskor jelentősen megváltoznak. Az üregbe érkezéskor elhajolnak, az üregből való kilépéskor reflektálódnak, ezért az üreg reflexiós kép formájában jelentkezik a radarképen. Ezért a földradar igen alkalmas üregek, nagy átmérőjű vezetékek feltérképezésére.

 

 

A mai, korszerű, a műszaki gyakorlatban jól használható földradarok kézzel mozgatható szerkocsin kerülnek elhelyezésre.

 

 

A feldolgozó egység grafikusan (monitoron) ábrázolja a különböző dielektromos állandójú anyagok határfelületéről visszaverődő illetve elnyelődő elektromágneses jelek útját az eltelt időt figyelembevételével. A korábbi radarok esetében (az 1990-es években) még szükség volt egy utólagos feldolgozás elvégzésre (melynek kiinduló adatai a mért terjedési és visszaverődési sebesség, a talajminőség, az alkalmazott frekvencia stb. voltak), a modern számítástechnika alkalmazásával ma már azonnali (real-time) vizsgálatot lehet végezni.

A radarmérések során a műszer regisztrálja a radar előrehaladását, és a megtett út függvényében állítja elő a feldolgozott mérési eredményeket, melyeket kétdimenziós ábrán jelenít meg.

 

 

 

 

Egyenetlen talajon a mérési jelek grafikonjai követik a radarkészülék himbáló mozgását, ezért értelmezésük megfelelő gyakorlatot kíván.

Szintén korrekció szükséges a nem vízszintes talajon történő mérés esetén, mivel ha a radarmérés lejtőn, vagy ferde talajon történik, a műszer által kimutatott anomáliák nem függőlegesen a mérési pont alatt, hanem bizonyos mértékű eltolással helyezkednek el a terep alatt. Ennek oka, hogy a berendezés antennája a haladási irányra merőleges bocsátja ki a jeleket, tehát a lejtés miatt a radar nem függőlegesen mér, hanem a rádióhullámok beesési szöge a függőlegestől a terep dőlésszögével azonos  fokban eltért. Ebben az esetben a mérési képet korrigálni kell a fenti beesési szöggel az alábbi vázlatrajz szerint.

 

 

 

A felvételeken jellegzetes reflexiókat és interferenciát (azaz zavarokat) mutatnak a föld alatt elhelyezkedő tárgyak, melyek lehetnek elektromos áramot továbbító vezetékek, fémtárgyak, de akár víz- vagy gázvezeték csövek is. Ezért nagyvárosi környezetben a földradar méréseket minden esetben más geofizikai mérési módszerekkel együtt javasolt elvégezni, és az egyes mérések eredményeit össze kell vetni egymással.

 

 

A modern radar berendezések vizsgálati paraméterei különféle határok között – gyárilag meghatározott, de rendszerint minimális értékben – változtathatóak. A mai modern radarberendezéseken például előre beállítható a vizsgált talaj minősége (száraz, nedves, esetleg agyagos) és a felbontás mértéke.

 

 

Az üregek, eltemetett pincék feltárására irányuló geofizikai kutatások során – a más célú (pl. bányászati) kutatásokkal szemben – mindenképpen célszerű beszerezni minél több, a kapcsolódó tudományágak körébe tartozó egyéb adatot, forrást, és ezek elemzésével, a helyszíni mérésből származó adatok összevetésével lehet jó hatásfokú eredményt elérni.

 

Jelen sorok írója abban a szerencsében részesült, hogy közreműködhetett a modern, számítógéppel elemzett földradar technológiával elvégzett első hazai üregkutatásokban az 1990-es évek elején. Az akkori Eötvös Loránd Geofizikai Kutató Intézet szakemberei (Törös Endre, Pattantyús-Ábrahám Miklós, Hermann László) a Budai Vár, a kőbányai pincerendszerek kutatása során alakították ki azokat a technikákat, melyek napjainkra olyan mértékben fejlődtek, hogy egyre pontosabb és jobb eredmény élhetünk el általuk.

 

 

Részlet a budavári Szentháromság tér geofizikai kutatási jelentéséből (1993)

Komplex geofizikai kutatások a Budai Várban
Combined geophysical investigation on Buda Castle hill



Ha valami érdekel, esetleg segítségre van szükséged:

© Mednyánszky Miklós 2007-2019