Pinceomlások és intézkedések régi korokból

Kevéssé ismert, de a pinceomlások megjelenése évszázadok óta okoz problémát az embereknek.

Az első híradás arról, hogy a Kárpát-medencében emberek által használt pince (pontosabban barlang) omlása okozott tragédiát, a XVI. század elejéről származik, de egy XIII. századi eseményt idéz fel. 1510-ben másolta le Ráskai Lea, margitszigeti domonkos-rendi apáca azt a kódexet, mely Árpádházi Szent-Margit életéről és csodatételeiről szól.

A 116 lapot tartalmazó kódex – melyet ma az Országos Széchényi Könyvtárban őriznek – korabeli magyar nyelven meséli el az Árpádházi Szent Margit boldoggá avatásához gyűjtött legendákat. A legendák egyike arról szól, hogy egy Buda mellett lakó, Bocs nevű férfi családjával együtt "kő pincéjében" vacsorázott, amikor a pince egy része rászakadt az ott alvó Benedek nevű hét éves fiára.

 

"Vala nemely tyzteledev hazy atya budanak mellette felheuizet, kinek vala neue boch. Ez hazy atya mykoron vechernyenek vtanna vachoralneek az ev kev pyncheeben ev felesegeuel es haza nepeuel. Es az fya kynek vala neue benedek es vala heet eztendevs alozyk vala vgyan azon pyncheben. Ime az pynchenek egy reze az pigymentommal evzue le eseek es ez hazy atyanak jelen voltara hazy nepeuel euzve ez gyermeket az kev elnyoma. Ez hazy atya kedeg hogy mezze vahchoralyk az gyermeketevl feelven halalnak vezedelmet, elfuta mert oly jgen nagy val az romlás, hog meltan felic az vezedelmet..."

Kicsit érthetőbb magyarsággal:

"Vala némely tisztelendő házi atya Budanak mellette Felhévízen, kinek vala neve Boch. Ez házi atya mikoron vecsernyének utána vacsorálnék az kő pincéjében ő feleségével és házanépével, és az ő fia, kinek vala neve Benedek, és vala hét esztendős, aluszik vala ugyan azon pincében. Ime a pincének egy része az pigmentommal össze le esék és ez gyermeket az kő elnyomá.

Ez házi atya, hogy messze vacsorálék vala az gyermektől félvén halálnak veszedelmet, el futá, mert oly igen nagy vala az romlás, hogy méltán félik az vala az veszedelmet...."

A szülők magukhoz térve fellármázzák "...minden ő atyjuk fiát, szomszédot. Némelyek ássák vala ki ez gyermeket kapákkal, némelyek ásókkal és egyéb eszközökkel, vas és fa szerszámokkal..."

 

Az omlás alól előkerült fiút halottnak vélték. A szülei Margithoz imádkoznak, hogy támassza fel "az mi fiunkat, a mi lelkünknek és testünknek egyetlen egy vigasztalását, mert tudjuk, hogy ez irgalmasságot elnyerheted..."

A gyermek atyja a szentéletű apáca koporsójához zarándokol – amit akkor a margitszigeti kolostorban őriztek – és egész éjjel imádkozik. Reggel jönnek hozzá rokonok és örvendezve újságolják, hogy a gyermek magához tért, semminemű sérülés, baj nem látszik rajta.

A hálás szülők az esetet az óbudai prépost útján a váci és a nagyváradi püspök elé tárják.

A kódex a történetet úgy zárja, hogy közli olvasójával: "Ez felül megmondott gyermeknek fel támadásáról való csoda tétele Szent Margit asszonynak meg vagyon faragván az Szent Margit koporsóján, kit faragtatnak fehér márvány kőből..."

 

A leírásból kiderül tehát, hogy abban a korban – nem is akárhol, a Budai Vár közelében (Felhévíz a mai Lukács fürdő tájékán terült el) családostól laktak emberek földalatti üregben (pincében, vagy barlangban?). Bizonyos, hogy lakásnak használták a helyet, hiszen ott étkeztek, a gyermek ott aludt. A lakhely méghozzá nem is lehetett kicsiny, hiszen mint olvashatjuk: "messze vacsorálék az gyermektől". A romlás igen nagy mértékű volt, tehát valószínűsíthető, hogy a barlangot már régóta használták.

 

 

 

1861

 

Viszonylag kevés olyan dokumentum, leírás maradt fenn a korábbi évszázadokból az utókor számára, melyből megismerhetjük a pinceomlások folyamatát, hátterét, és még kevesebb olyan, melyből megismerhetjük a védekezésül, megelőzésül hozott intézkedéseket. Ilyen ritka kivétel az az eset, mely 1861-ben Kőbányán történt.

1861. augusztus 5-én a számos kőbányai pincejárat egyike felett több mint 750 négyszögöl (2700 m2) területen a fedőkőzet a felette található termőfölddel és az akkor még Kőbánya egyik fő megélhetését, a borászatot biztosító szőlőtőkékkel együtt beomlott, több ember halálát okozva.

Az omlást a Rumpelles Mihály bányájában szabálytalanul művelt kőfejtés okozta: a földalatti tárókban olyan közel mentek a felszínhez a kőbányászok, hogy az önsúlyánál fogva beszakadt.

Noha nem ez volt az első és egyetlen ilyen szerencsétlenség, de ez az eset nagy figyelmet kapott. A Magyar Tudományos Akadémia az eset kivizsgálására nem kisebb személyiséget, mint Jedlik Ányost, nemzetközileg elismert tudósát, a dinamó (és nem mellesleg a szódavíz) feltalálóját jelölte ki.

Jedlik az esetet kivizsgálta, és arról előadást tartott az akadémián, majd írásos beszámolót tett közzé. A beszámoló az MTA hivatalos értesítőjének 1864. évi számában jelent meg.

Jedlik a helyszíni megállapításokat és a megállapításait, javaslatait a maga, nem tipikus tudós szemléletű módján fogalmazta meg. Érdekes módon a legnagyobb hangsúlyt a keletkezett légnyomás energiájának számításaira helyezte – de tudjuk, hogy az energiákkal kapcsolatos kutatás volt a szakterülete, hiszen éppen ebben az évben szabadalmaztatta a dinamót.

Néhány idézet a tanulmányból:

"...E szerint a lesűlyedt szőlő területe tesz 27158 négyszöglábot, vagyis 754 négyszög ölet. Figyelemre méltó, hogy ezen körülbelül félholdnyi területen, kivevén azt, hogy közepe táján valamicskével emelkedettebb vala, mint az üreg partjai mellett, a legkisebb rongálási jel sem vala észrevehető; lesűlyedt az egy szilárd lap gyanánt, a nélkül, hogy rajta némi repedezés, szőlőtőkéinek soraiban legkisebb rendetlenség, és a tenyésztésben valamely észlelhető hátramaradás hozatott volna létre; a szőlő-fürtök oly élénken kékelegtek a lesűlyedt venyigéken, mint a semmi viszontagságot nem szenvedetteken. Az ekkép lesűlyedt köridomú területnek szélén négy, egymástól körnegyednyire távol eső és az I. ábrában m, n, o, p betűkkel jelelt kis nyílás vala látható, melyeken a beszakadt pinczék üregébe lehetett betekinteni..."

"...Mily borzasztó erejű vala az előszámlált rombolásokat okozta légroham, végre még abból is kitűnik, hogy I pinczének homlok és keresztfalát bedöntvén, azon V vas ajtót is, mely ezen pinczét a hajlék (a telek tulajdonosának a pincerendszer másik végén épített háza) konyhájától választá el, sarkaiból kiszakította. S szobának ablakait és redőzeteit rámástul az udvarra lökte, az egész hajléknak vakolatos padlását a födéllel együtt valamennyire felemelte, miként ez a falak és a fölep által képzett szögletben hátramaradt repedésből kivehető vala. A többi közt igen meglepőnek látszott azon körülmény, hogy egy a konyhába helyezett asztalnak vörös színű terítőjét a légroham magával a konyhaajtón kiragadván, azt ikl görbe úton az udvar magas partjának lejtőjén közel 4 ölnyi magasságban létező akáczfára tekerintette..."

"A kőbányai pinczék és földalatti lakhelyek ilyféle revizióját méltán igényli azon felebaráti részvét, melylyel az ottani üregekben dolgozó, lakó, s több százra menő szegény sorsu embertársaink iránt tartozunk; kikről elszomorodva mondhatni, hogy számukra nincs egyebütt hely; kiknek, a lelket és testet egyenlően üdítő napvilágot nagyrészben nélkülözve, akár a mindennapi kenyerük megkeresése, akár a napi fáradságaik kipihenése, vagy gyöngélkedéseik kiheverése végett, csak azon dohos párákkal telt földalatti lakhelyeikben tartózkodniok, szóval élniök s halniok kell."

 

Jedlik Ányos jelentése

(pdf)

 

1868

 

A kőbányai pincék, és azokban folyó szabálytalan kőbányászat folyamatosan veszélyeztették a környezetüket, s a hatóságoknak továbbra is adtak feladatot. A főváros tanácsülése 1868. július 6-i ülésén ismét a Rumpelles Mihály-féle pince állapotával foglalkozott. A már korábban is gondot okozó bányavállalkozó a fejtéssel olyan közel került szomszédos, Gottgeb Antal által művelt bányához, hogy annak beomlásával fenyegetett. A hatóság - mai szóhasználattal - kötelezte erősítőszerkezetek beépítésére, sőt, megtiltotta a kőfejtést addig, amíg ezeket a munkákat el nem végezte. A tilalom ellenőrzésére a területért felelős mezőkapitányságot jelölte ki, s egyúttal kirendelt egy bányamérnököt is. Amennyiben a kötelezett nem kezdené meg 3 napon belül a megerősítési munkát, akkor azt karhatalommal kell elvégeztetni.

(Ne feledjük, Kőbánya akkor még nem söriparáról, hanem éppen ellenkezőjéről, az itt elterülő szőlőiről volt nevezetes. A városrész az 1860-as években még mezőgazdasági területnek számított, a mezőkapitányság látta el a rendészeti feladatokat.)

A főváros tanácsának jegyzőkönyve 1868-ból

A fennmaradt jegyzőkönyv nem csak amiatt igen értékes számunkra, mert - a kor ékes nyelvén - bemutatja a fennálló veszélyhelyzetet, annak okait, és a hatóság intézkedéseit, hanem azért is, mert a csatolt rajzokon láthatjuk, hogyan történt a kövek fejtése a nagy szelvényű kőbányai pincejáratokban. A tanácsülésről készült jegyzőkönyv mellékelten tekinthető meg, és olvasható változatát is közlöm. Figyeljünk a kor érdekes szakkifejezéseire: „a pince veszélyessé tétetik”, a kőbányát „póczokkal” kell ellátni, és „egy bányamérnöknek kiküldetését hozza javaslatba”. A kötelezettet pedig „magamiheztartás” végett értesítik a jegyzőkönyvben foglaltakról.

 

"Az 1868. évi Július hó 30án Pesten tartott városi tanácsülés jkv. kivonata.

 

A városi mérnöki hivatal Gottgeb Antal és Rumpeller Mihály kőbányai pinczéinek megvizsgálása alapján kijelenti, hogy Gottgeb Antal kőbányája ugyan rendesen kezeltetik, de a Rumpelles pinczéjével határos és szabály ellenes gyenge kőfalban függőleges repedések mutatkoznak, és a falban 2 láb agyagréteg melyen a 24-30 láb vastag kőréteg, e felett pedig szőlőföld fekszik. Rumpelles kőbányája azonban nemcsak az említett agyagréteg által veszélyessé tétetik, hanem a szabályellenes kezelés miatt ennek beomlása is félhető, és a mellett már Gottgeb Antal birtokába is bevonul, és a szomszéd kőbányájától csak egy gyönge fal által választatik el, ezeknek folytán azon javaslatát terjeszti elő, hogy a már egy ízben előfordult szerencsétlen eset elkerülése tekintetéből Rumpelles Mihály saját és Gottgeb Antal kőbányai helyiségeit erős póczokkal látassa el és a kőoszlopokat támaszokkal erősítesse, azonkívül a két bánya közti falban az agyagréteget téglával és vízépítészeti mésszel köröskörül aláfalaztassa, és e falat boltívekkel és támoszlopokkal biztosítassa és, hogy mindaddig mig e munkák meg nem történnek a kőbánya bezáratassék.

 

Végül jelentő hivatal az összes kőbányák felvétele s határainak kitűzése végett, miután ez külön szakismeretet igényel egy bányamérnöknek kiküldetését hozza javaslatba.

 

Ezen jelentés folytán a Rumpelles-féle kőbányának veszélyes állapota kiderülvén meghagyatik nevezett bányatulajdonosnak, hogy a javaslatokba hozott munkálatokat biztonság tekintetéből rögtön foganatosítassa és a kőbánya további kiaknázását az elrendelt biztosítási munkálatok foganatosításáig szüntesse meg, a városi mérnöki hivatal pedig a szükségelt előállítások szabályszerű elkészítése feletti őrködésére a mezei kapitányság a kőbányának elzárására és a javaslatba hozott munkálatok foganatosításának tartama alatt a kőtörés megakadályozására utasíttatik. – azon esetben pedig ha Rumpelles Mihály az elrendelt biztosítási munkálatokat 3 nap alatt meg nem kezdené, meghagyatik a mérnöki hivatalnak és mezei kapitányságnak, hogy a szükséges előállításokat azonnal és felelősség terhe alatt karhatalommal az illető költségére foganatosítsa.

Amennyiben Gottgeb Antal a Rumpelles Mihály által elkövetett behatolás által birtokjogába magát sértve érzi, ebbeli keresetével nevezett a törvény rendes útjára utasíttatik, végül miután a hatóságnak rendelkezése alatt bányamérnök nem áll, meghagyatik a városi mérnöki hivatalnak, hogy eziránti intézkedés végett … javaslatát terjessze elő.

Miről a városi mérnöki hivatal a mezei kapitányság és Gottgeb Antal tudomási, Rumpelles Mihály szoros magamiheztartás végett jkv. kiv. értesíttetni rendeltetnek.

Kmf.

Kiadva

Havas Pál

jegyző"

 

1910-es évek 

 

De pinceomlások a továbbiakban is történtek. Jó bizonyíték erre Dausz Gyula 1913-ban megjelent könyve, melynek a kőbányai pincékről szóló fejezetében találunk egy rajzot. A rajz az Óhegy-alatti pincerendszert ábrázolja, s szintén jelöl egy pinceomlást – ami egyértelműen nem azonos az 1861-es omlás Jedlik Ányos által is bemutatott helyszínével.

 

 

A Dausz Gyula-féle rajz

Az Óhegy-parki pincerendszer mai állapotának térképe, bejelölve a Dausz-féle rajzon jelölt omlás helye.

Ezen omlásról további ismereteink nincsenek.

 


Ha valami részletesebben érdekel, esetleg segítségre van szükséged: